Egy emlék

A Lengyel Írószövetség kávézója. Ott láttalak a legszebbnek. Százados fák alatt ültél, egy ing volt rajtad, színe valahol a sárga és a fehér között (még anyukádé volt) , épp megpróbáltad tapintatosan Tinódi tudtára adni, hogy miért bűnrosszak a versei. Én elmentem wc-re, és visszafelé megálltam rágyújtani. Nem akartalak zavarni a füsttel, és kívülről szerettelek volna látni titeket. A betonjárdán sétálgattam, a kavicsok között, és olyan szerelmesen néztem rád, hogy a mellettem lévő asztanál ülő idős német pár is elmosolyodott, amikor rámnézett.