A http://vekengesek.blogspot.com újra él.

Nem tartozol hozzám

Csak az emlékek, amit hagytál

Elengedtelek

Nem tartozom hozzád

Csak az emlékek, amiket hagytam

Régen elengedtél

Nélküled

Is lesz mese

Könnyebb lett

Nélkülem

Azt már rég tudod

Milyen

Nem kell 

Szépnek vagy okosnak lenned

Lenned se kell

Nem kell

Szépnek vagy okosnak lennem

Lennem se kell

Kell

A mosolyod

Egy kávé

Kell

A mosolyom

Egy kávé

Szeretem

Hogy szeretsz

Hogy még mindig nem dobtál el

Szereted

Hogy mit is pontosan?

Igazából nem tudom

Egy másik mesélő

Spanyol János: Transzcendencia egy Facebook-beszélgetés folyamán

kitaláltam hogy egyházat alapítok

jézus mohamed

az összes csúcs tag (!)

tiszteletben lesz tartva 

csak sajna még senki nem üzenget rajtam keresztül...

kurva életbe

jobban kéne hegyeznem a fülemet!

csak kurva sok a jó nő

és elveszi a koncentráló képességem a lényegről

lehet kasztráltatni kéne magam

nah jól van Zsánosz (törökösen)

Miért harap a hülyeségem mindig a saját farkába?

Earworm

Horváthország

Felsorolhatnám az összes abortuszát,
jól tudjuk azt, hogy mellettem miken ment át,
na jó, nem volt könnyű nekem, sem neki,
van-e, ki e nevet nem ismeri?
Anna, Anna, Anna, nanna-nanna,
Anna, Anna, Anna, nanna-nanna,
nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
és még egyszer nanna-nanna-nanna.

Lemegy gyufáért, azt mondta nekem,
tudtam, úgyis hiába kérlelem,
mert magával vitte kék útlevelét,
benne fényképét és a nevét:
Horváth Anna, Anna, Horváth Anna,
Nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
fal felé fordultam gyorsan, nanna-nanna,
mit is mondhattam volna nanna-nanna.
Nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
Nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
Nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
Hát menj csak le gyufáért Anna,
Horváth Anna.

Volt egyszer rég egy társaskirándulás,
Párizs és London és Amszterdam körutazás,
eszembe se volt a London térkép fölött,
hogy álmomban ide még egy párszor visszajövök,
hogy itt van London, és benne lesz Horváth Anna,
nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
hogy épp itt Anna-nanna, nanna-nanna,
nanna-nanna-nanna, nanna-nanna.

Most elképzelhetem, ahogy Londonban alszik,
zöld takaróban, zöldben tetőtől talpig,
nevethetsz rajtam, ha úgy hozza a kedved,
de akkor is furcsa, hogy Anna mégis elment.
Nekem az nem London, hanem már Horváthország,
ráterítette rohadt kis zöld takaróját,
mit nekem világhelyzet, földrajzi helyzet,
akkor is furcsa, hogy Anna mégis elment.

Fölsorolhatnám a Föld összes fővárosát,
és Annának mind a négy tőlem volt abortuszát,
hogy megértsd, hogy London miért Horváthország nekem,
hát ennyi és nem több a világhelyzetem.
Nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
nanna-nanna-nanna, nanna-nanna,
felosztottuk egymás közt Anna, Horváth Anna,
nanna-nanna-nanna, nanna-nanna...

Egy emlék

A Lengyel Írószövetség kávézója. Ott láttalak a legszebbnek. Százados fák alatt ültél, egy ing volt rajtad, színe valahol a sárga és a fehér között (még anyukádé volt) , épp megpróbáltad tapintatosan Tinódi tudtára adni, hogy miért bűnrosszak a versei. Én elmentem wc-re, és visszafelé megálltam rágyújtani. Nem akartalak zavarni a füsttel, és kívülről szerettelek volna látni titeket. A betonjárdán sétálgattam, a kavicsok között, és olyan szerelmesen néztem rád, hogy a mellettem lévő asztanál ülő idős német pár is elmosolyodott, amikor rámnézett.